2026. július

Július 10-én búcsúzunk Csanálosi Betty kolléganőnktől, aki váratlanul, fiatalon hunyt el.

Betty kezdetben kézbesítőként dolgozott a Nyelvtudományi Kutatóközpontban (az Intézetben). Pontos, gyors és megbízható munkatárs volt, akit őszintén érdekelt, mivel foglalkozunk. Kérdezett, tanult, mesélt, ötleteket hozott, és érzékenyen reagált mindarra, ami körülöttünk történt. Természetes volt számunkra, hogy a JelEsély projektben nem csupán kézbesítőként vesz részt, hanem a közös munka számos területébe is bekapcsolódik, s a TENYEK munkatársa lesz ebben projektumban, illetve majd továbbiakban is.

A siket kollégákkal is nagyon jól tudott együtt dolgozni. Tőlük kezdett jelelni tanulni, később jelnyelvi tanfolyamra iratkozott be, végül pedig hivatalos jelnyelvi tolmácsi képesítést szerzett. Problémaérzékenységére jellemző, hogy tolmácsképzése során azon gondolkodott, hogyan lehetne játékosabbá és hatékonyabbá tenni a kézformák elsajátítását, és ennek nyomán egy kockajáték ötletét is kidolgozta.

Nemcsak a feladatok és a szakmai kihívások voltak fontosak számára, hanem mindenekelőtt az emberek, akikkel együtt dolgozott. Mindig figyelt arra, kit mi foglalkoztat vagy miben van szüksége segítségre, és ahol tudott, segített.

Amikor el kellett hagynia a Nyelvtudományi Kutatóközpontot, nehéz volt elbúcsúznunk tőle, s csak az vigasztalt bennünket, hogy olyan hivatásban folytathatja a munkáját, amelyet valóban szeretett: jelnyelvi tolmácsként helyezkedett el. Nem gondoltuk, hogy ilyen hamar végső búcsút kell vennünk tőle.

Betty nyitottságát, kíváncsiságát, segítőkészségét és emberségét hálával és tisztelettel őrizzük emlékezetünkben.